Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogy egy klasszikust idézzek: "War... war never changes!" Ez a mondás is remekül bizonyítja, hogy hiába lerágott csont már a 2. világháború, hiába szálltunk már ezerszer partra Normandiában, vagy foglaltuk el Berlint, esetleg nyertük meg a kurszki csatát, igény mindig lesz az ilyen témájú játékokra, hogy ezeregyedszer is legyőzhessük a gonosz németeket - lesz igény a fejlesztők és a játékosok részéről egyaránt. Megjelenésekor a Call of Duty nem várt sikert aratott, köszönhetően elsősorban a filmszerű, mesterien szkriptelt játékmenetnek, amely azóta is védjegye a sorozatnak. A játék az azóta eltelt néhány évben igen komoly franchise-zá nőtte ki magát, olyannyira, hogy az eredeti alkotógárda, az Infinity Ward már nem is képes egymaga ellátni a sorozat különböző epizódjainak fejlesztését. Először a csak konzolra megjelent Call of Duty 3 fejlesztési munkálatait adták át, méghozzá a Treyarch csapatának. Utóbbi srácok azonban nem hogy túlszárnyalni nem tudták az első 2 rész, illetve a kiegészítő sikerét, de még csak megközelíteni sem. Ennek ellenére az 5. rész - jelen írás alanyának - fejlesztésére is őket kérték fel. Lássuk, most mire jutottak. A 4. rész bejelentésekor nagy megdöbbenést keltett a rajongók körében, hogy az új epizód a modern korban játszódik majd. Azonban a félelmek nem igazolódtak be, s egy kiváló játék lett a Modern Warfare. Legalább ekkora volt a meglepetés, mikor kiderült, a következő epizód újra a 2. világégés poklába repít minket vissza. Igen ám, de hogy ne legyen annyira unalmas a dolog, a fejlesztők úgy gondolták, mindenképpen új színt visznek a sorozatba, és valami olyat próbálnak alkotni, ami addig a CoD-széria történetében még nem volt: a csendes-óceáni hadszíntér. Ellenben viszont a Medal of Honor: Pacific Assault alkotóival, a Treyarch-os fiúk és lányok nem merték bevállalni, hogy csak a Csendes-óceánon küzdjünk, egyszerűen nem mertek elszakadni a jól bevált európai frontoktól. Azt kell mondjam, részben ez lett a játék veszte, de ne rohanjunk ennyire előre. Annak idején valóban felüdülést jelentett, hogy a MoH: PA csak és kizárólag a Japán elleni háborúra koncentrált, s elszakad a szokásos és - valljuk be - némileg már unalmas kliséktől. Ezzel szemben a CoD 5 olyan, mintha innen is meg onnan is szeretne egy kicsit "lopni", de az valahogy mégsem áll össze egy egésszé. Az a legnagyobb probléma, hogy ez a két stílus annyira elüt egymástól, hogy egy ilyen rövid játék esetében (a CoD: WaW ugyanis legjobb esetben is maximum 7-8 óra játékidőt tartogat) egyszerűen úgy hat, mintha csak egymás mellé pakoltak volna mindenféle pályákat, bármiféle logikus rációt nélkülözve. Bebizonyosodott most is, a változatosság nem mindig gyönyörködtet. Én személy szerint egyik pályán sem éreztem azt, hogy az valamiért különleges lenne. Mindenhol megvolt az az érzésem, hogy ezt bizony már láttam valahol. Ennek köszönhetően a végén már tényleg csak becsületből játszottam végig, nem akartam félbehagyni, ha már egyszer elkezdtem. Titkon bíztam benne, hogy esetleg lesz valami olyasmi meglepetés, mint ami a CoD 4-ben az atombomba volt (khm... Hirosima, khm... Nagaszaki). Bár így utólag belátom, erkölcsi szempontból teljesen érthető, hogy a fejlesztők ezeket a momentumokat kihagyták a játékból. Számos buggal is találkoztam a végigjátszás során, beakadtam fedezékekbe, földön fekvő fadarabokba, stb. A játéknak vannak azonban kifejezetten szerethető részei, nekem nagyon bejött pl. a lángszóró, nagyon élvezetes volt azzal kifüstölni az ellenséget. Örültem továbbá annak, hogy a fizikai mechanizmust szinte egy az egyben átemelték a CoD 4-ből, így számomra a játék ezen része is tetszett. Ki kell emelni a zombi módot is, amely a játék végigjátszása után válik elérhetővé. Ezzel is el lehet lenni egy darabig, bár aki erre vágyik, annak ott van példának okáért a Left 4 Dead, vagy a Killing Floor. A grafikára nem nagyon lehet panasz, a játék elég szépen néz ki, ráadásul a gépigénye sem olyan hatalmas. Összességében egy közepes játék a CoD 5, amely lehetett volna sokkal jobb is, ha a fejlesztők mernek újítani, és be merik vállalni azt, hogy az európai hadszíntértől teljesen elszakadva, egy másik aspektusbából mutatják be a második nagy világégést. PRO: - grafika - gépigény - lángszóró - távol-keleti hadszíntér - zombi mód - fizikai mechanizmus - multi KONTRA: - ötlettelen pályák - a fejlesztők nem mertek elszakadni az európai hadszíntértől - rövid 90% Szólj hozzá!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.